A kerti fal egyrészt kiváló térhatároló, másrészt saját birodalmunk szerves része. A kert felosztásának és rendezésének ideális eszköze, amely látványos kontraszt a kert zöldjéhez képest. A falazás ősrégi kézműves mesterség, de laikusok is megbirkóznak vele. Fontos, hogy az Ön által épített fal ne töltsön be statikai funkciót rézsűk vagy épületek szempontjából. A kerti fal pusztán vizuális szempontból jelentős környezeti beavatkozásnak minősül, ezért érdemes tájékozódni a helyi építésügyi hivatalnál, hogy van-e valamilyen jogi akadálya az elképzelés megvalósításának és a tervezett méreteknek. Amennyiben az önkormányzat engedélye vagy legalábbis tudomásulvétele nélkül kezd építeni, legrosszabb esetben előfordulhat, hogy le kell bontania a falat. Célszerű a szomszédokat is tájékoztatni tervéről, mert az ő felségterületüket is érinti, ha például határolófalat épít.
Lépés 1 - Előkészítés
A fal tervezett alapzatának sarokpontjainál állítson fel egy-egy karókból álló zsinórállványt. Ennek mentén, kőműves zsinór segítségével pontosan ki tudja jelölni először az alapzat, majd később a fal nyomvonalát.
Jó tudni: A kerti fal kertben történő használatra rendeltetett (vegye figyelembe a falmagasságot!), kapubejárók vagy épületek megtámasztására szolgáló támfalnak nem alkalmas. A fal maximális építési magassága a fal jellemzőitől és a helyi adottságoktól függ.
Lépés 2 - Földkiemelés
Az alapozó árok a tervezett falnál mintegy 10 cm-rel szélesebb és 10 cm-rel hosszabb legyen. Ez kellő mozgásteret biztosít a téglák elrendezéséhez. Ezenkívül kedvezőbb az alapzaton belüli tehermegoszlás. Az alapozás mélysége ne legyen kevesebb 60 cm-nél, hogy később fagyálló alapon álljon a fal. Az árok alját barkácsáruházban kapható döngölővel tömörítse be.
Az úgynevezett kapilláristörő réteg létrehozása érdekében töltse fel az árkot mintegy 40 cm magasságban durva (0/32 mm szemcseméretű) kaviccsal. Ennek során 10-15 cm-es rétegeket hozzon létre, majd betöltésüket követően tömörítse be őket a döngölővel. A kapilláristörő réteg télen kellő tágulási lehetőséget biztosít a befagyott víznek, anélkül hogy a jég megemelné az egész falat.
Lépés 3 - A cement kikeverése
Az alapbeton esztrichbetonból áll, amely már megfelelő arányban tartalmaz előkevert kavicsot és cementet, és már csak vízzel kell keverni. Állagát tekintve nagyjából földnedves legyen (ne túl folyékony) különben később zsugorodik a beton a teher alatt.
Lépés 4 - Az alap lefektetése
Töltse a betont az alapozó árokban található tömörített kavicsra, majd először csak egy egyszerű rúddal, utána pedig döngölővel tömörítse be. Felszínét lehúzóléccel és simítóval simítsa el.
A beton megköt. Ez azt jelenti, hogy a hozzáadott víz beépül szerkezetébe, tehát semmi esetre sem szabad túl gyorsan elpárolognia napsütés hatására. Ezért célszerű építési fólia és néhány nehezékként használt kő segítségével biztosítani a betonfelszín párolgás elleni védelmét.
Lépés 5 - Az első sor
Elérkezett az a pillanat, amikor át kell helyezni a kőműves zsinórral kifeszített karókat, hogy 5 cm-es eltolás jöjjön létre az alap és a téglasor között. Ágyazza az első téglasort 2 cm vastag mész-cement habarcságyba (adjon vizet a kész keverékhez). A viszonylag vastag habarcsréteg lehetőséget nyújt a téglák vízszintes és függőleges irányban történő pontos kiigazítására.
Tipp
A fal betonból felszálló nedvességgel szembeni védelme érdekében bitumenes lemezt tehet a habarcsrétegbe.
Lépés 6 - Falazás
A következő téglasort mindig fél téglahosszal eltolva helyezze a közvetlenül alatta lévőre. Az egy szintben lévő téglákat hozzájuk illő ragasztóval ragassza össze, a nyersebb, kevésbé mérettartó daraboknál pedig továbbra is mész-cement habarcsot használjon.
