Nem véletlen, hogy a fémek legtöbbje csak vegyületek formájában található meg a természetben.

A különböző fémek felületének káros elváltozásait, elsősorban a rozsdásodást, a XIX. század közepén nevezték először korróziónak. Ez elváltozás a fémek felületéről indul ki, melynek során a fémek felületének kémiai összetétele is megváltozik. A korróziónak összefoglalóan az anyagok olyan elváltozásait tekinthetjük, amelyeket a környezet (levegő, nedvesség, éghajlat, különöböző vegyi anyagok stb.) hatása okoz.

Az utóbbi évtizedekig, ha korrózióról beszéltek, a kifejezés alatt kizárólag a fémek tönkremenetelét értették. A tönkremenetel helyett célszerűbb változásokról beszélünk, mert nem minden korróziós jellegű elváltozás káros folyamat. Jó gyakorlati példa erre, hogy az alumínium felületén, a levegő hatására keletkező oxidréteg a fémet a további oxidációtól megvédi. A korrózió sokféle formában jelenik meg. Bármilyen legyen is azonban az elváltozás fajtája, a korrózió oka minden esetben lényegében ugyanaz. A fémeknek az a természetes  törekvése, hogy visszaalakuljanak olyan, vagy hasonló vegyületekké, amelyek alakjában a természetben előfordulnak.

A korrózióvédelmi technikák során, számos esetben a korrózió sebességének csökkentésével igyekszünk minél hosszabb, de sajnos nagyon is véges idejű védelmet biztosítani. A kerítésünk korrózióvédelmére a festés a legelterjedtebb védőeljárás és belátható ideig ennek az eljárásnak nem is lesz alternatívája. Számos oka van annak, hogy a festéssel védett felület közel sem lesz olyan tartós mint szeretnénk. A felület- előkészítés során elégtelenül elvégzett koptató tisztítás és zsírtalanítás, a nagy relatív páratartalom, az alacsony vagy túl magas hőmérséklet, a szél és a bevonatok készítése közben a felületekre lecsapódó kosz és kondenzáció mind az elkészülő védelem ellen dolgozik. A korszerű kerítések felületvédelménél gyakran használt, igaz költséges eljárásoknak köszönhetően (tüzihorganyzás, és szinterezés) azonban valóban hosszantartó védelmet kapunk.


keritesmania.hu